Több mint egyszerű lemondás a kemikáliákról. Gyakran feltett kérdés, hogy miben különbözik a biológiai termesztés a konvencionálistól. Erre a választ nem a kevesebb növényvédőszer ritkább alkalmazása adja kizárólagosan. Mi lemondunk minden olyan szintetikus szerről, mely a növények nedvkeringésébe bekerül, ezek alkalmazása is tilos. Más a helyzet a kénnel és a rézalapú szerek alkalmazásával: hatásfokukat használatuk mértéke határolja be – összehasonlításképpen, ahogy a bőrünkön egy napkrém védelmi funkciója érvényesül. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy alkalmazásukat minimálisra redukáljuk. Agyagosföld-preparátumokkal, kőzetlisztekkel és étkezési szódával ez igencsak jó eredménnyel lehetséges is.

Sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak azonban számunkra a természetes szilikátok, mint például a csalánból és mezei zsurlóból, valamint az édesköményből vagy repcéből származó növényi olajok és -kivonatok. Mindenekelőtt azonban a legkülönbözőbb lágyszárúakból, a kamillától a cickafarkig és persze a csalánból készült teák és főzetek. A központi alapgondolat egy egyensúly létrehozása, amiben a gazdálkodást az ökológiai körforgás egy elemének tekintjük.


Biodinamikusan dolgozni és gondolkodni egy olyan nagyszerű út, mely arra vezet minket, hogy sok dolog végére járjunk, a természeti folyamatokkal aktívan foglalkozzunk, és hogy gyengéddé váljunk. Ez a továbbfejlődés állandó folyamata – mely eltávolít minket a „bebiztosítás-mentalitástól”, mely mai társadalmunkat erősen meghatározza – az okok aktív felismeréséhez vezet; ami egy hihetetlen közellét a természethez, az időjáráshoz, az élethez.