Szabadság a szőlősben. A szürkebarát (grauburgunder) tőkék különleges kihívást jelentenek nekünk: lemondunk a metszésükről, és teljes szabadságot engedünk növekedésüknek és a kacsokkal felfutó tőkék az ősi ösztönének. A tőkék anyagcseréjükben teljes mértékben kibontakozhatnak, a visszavágással nem zavarjuk meg őket, és terméshozamukat maguk szabályozzák: a szőlők nagy átlaga nagyon kicsi szemeket érlel, és a termés végeredményben a szokásosnál alacsonyabb.


Ennek nagy előnye, hogy a kicsi szemek a gyümölcshúshoz viszonyítva nagyobb héjaránnyal rendelkeznek, és ennek következményeként a borba több aromát, extraktumot és több komplex vegyületet juttatnak. És mivel a szőlőskert egészen „gondozatlannak” néz ki, ezért neveztük el a bort „kócosnak”. Egy tájszó, amivel öreg burgenlandiak jellemzik: azt mondják, „struppelig”, amihez a legközelebb álló magyar tájszó a „bojtos”.